A franciák is úgy döntöttek idén, hogy új versenyzőt keresnek. Amit én személy szerint nagyon bánok, mert a tavalyit kifejezetten szerettem, talán merem azt mondani, hogy benne volt a Top10ben, vagy talán az 5ben is. Egyszóval valahol nagyon elől volt. Volt egy szép dal, egy csinos fiú, még énekelhető magyar fordítást is írtam a dalhoz. 

Aztán jól elmaradt a verseny. Az a dal úgy összeségében nem szerepelt a különböző listákon túl jól. Nem volt túl sok rajongója rajtam kívül. Nem biztos, hogy ezért, de nem is tartották meg az előadót. Újra meghírdették a dalválasztó versenyüket. Nem követtem végig az eseményt. Egyszer belehallgattam a versenyző dalokba, olvasgattam az otthagyott kommenteket, és tudtam, hogy EZ fog nyerni. 

Igazából egyetlen egy kiemelkedő darab se volt a mezőnyből, akit legalább megjegyeztem volna. Így el is feledkeztem, a franciák versenyéről, csak ma reggel szembesültem vele, hogy már nekik is megvan a daluk. 

A győztes a 27 éves Barbara Pravi lett, a "Voilá"-val. 

Már talán ez a cím is megsúgja, hogy ez a dal, egy tipikusan francia dal, egy sanzon Mint egy Piaf dal. De tényleg.  Ez egy olyan stílus , amit vagy szeret az ember vagy nem. Nekem hangulat kell hozzá. Ha szomorú vagyok egy jó bor mellé tökéletes. Nem biztos, hogy rongyosra fogom hallgatni, de azt aláírom, hogy tényleg szép. És annyira franciás. 

A dalnak még mondanivalója is van, egy olyan nőről szól, aki félt, gyötrődött a kétségei között, de most készen áll arra, hogy kiálljon és daloljon, merjen tenni az álmaiért. 

"Íme, ez vagyok én. Arra kérlek fogadjatok el olyannak, amilyen vagyok. Szeressetek, mert én nem tudom , hogyan szerethetném magam"

Egy dal a saját magunkkal folytatott belső harcról, az önmagunk elfogadásáról, a magunka vetett hitről, hogy igen is képesek vagyunk dolgokra. Mindezt olyan franciásan, nagy érzelmekkel.