Szeretnék elkezdeni egy véleményező, vagy akár nevezhetjük olvasónapló részt a blogban. Hajlok arra, hogy ebben az irányba tolom el az egész itteni működésemet... Erre se fognak klikkelni , de nekem egy jó emlék lesz. Remélem. John Le Carré regényei lesznek a fő téma. Elkezdtem összegyűjteni a magyarul megjelent kiadásokat, már csak 5-6 darab hiányzik, hogy teljes legyen. Ezekről a könyvekről fog szólni ez a "sorozat". 

Elsőnek A Zebra dalát választottam. Nem azért mert ez volt az első könyv, amit a mestertől olvastam, de ez az amit éppen most fejeztem be. 

Sokan nem szeretik ezt a művet, elég rosszak az értékelései is. Ezzel én nem feltétlenül értek egyet, dehát mindenkinek más az ízlése. Számomra is voltak benne negatívumok , de ezt nem a könyvnek tudom be, hanem a szereplők személyiségének. De erről majd mindjárt mesélek részletesebben. 

A főhősünk egy 29 éves tolmács fiatalember. Rögtön az elején be is mutatkozik, ő Salvo, így szólítják mind a barátai, mind az ellenségei - mert majd lesz ilyen pár. Ezzel gondolom nem árul el az ember nagy titkot. A bevezető rész lényegében visszaemlékezés a gyerekkorára, és a szüleire. Az apuka missionárius volt, az anyuka egy Kongói nő, ami már eleve nem egy egyszerű helyzet. A gyerekkor se volt az.Viszont ekkor kezdte Salvo összeszedegetni a nyelvtudását - lévén nagyon sok emberrel találkozott, nagyon sok törzsből. A gyerek meg még jobban fogékonyak a nyelvtanulásra. Később aztán tökéletesítette ezeket, és egy igazi nyelvzseni lett, aki számtalan helyi nyelven értett és beszélt. 

Londonban él, szinkrontolmács lett, megházasodott egy jól menő újságírónővel.Erre szeretnék most egy kicsit kitérni. Ez a harmadik Le Carré könyvem, amit olvasok (szépen egymás után , teljesen random módon) és az feltűnt, hogy a főszereplőnek, vagy legalább is az egyiknek nagyon rossz a házassága. Az asszony félrekettyint, szó sincs itt már szerelemről. Talán soha nem is volt. Itt van Salvo és Penelope (ne jusson senkinek sem az eszébe, hogy Pennynek hívja) , itt a nő egyértelműen csak lázadásból ment hozzá, Salvonak meg ő volt az első nője, így aztán egy el is veszett a hirtelen jött érzésekben. Alig pár hét alatt el is jegyezte, az úrilány pedig beinthetett ezzel a családjának, így boldogan igent mondott. Közben kibeszélhették a szegény naiv fiút a barátnőjével, aki legalább annyira utálatos volt számomra mint maga Penny (már csak ezért is!) .   Az Üldözöttben ott van Mitzi, vagy a Ann a Smiley sorozatokból. Egyszóval az asszonyok nem kimondottan szimpatikusak eddig.  

Salvo nyelvtudására felfigyel az angol titkosszolgálat is. Kap egy részmunkaidős állást, dolgozik, éli az életét. Tiszteli az új hazáját, a munkáját. Aztán egy szép napon felkérik, hogy vegyen részt egy titkos konferencián, aminek volt hazája, Kongó és a Kivu vidék jövője a témája, a céljuk hogy végre béke és fejlődés legyen. Hatalomra kell juttatni a karizmatikus, és sokak által közkedvelt vezért, aki végre a népet szolgálná, nem a kizsákmányolás lenne a a fő célja, stb. Szóval egy igazi jóembert. Összeülnek hát, a tanácsadók, a segítők, és három helyi hadúr, akinek feltétlenül kell a segítségük az akcióhoz. Salvo tolmácsol, közben pedig a szünetekben hallgatózik a bepoloskázott házban, hogy a hadúrak (akik egyébként ellenségek) egymás között miket beszélnek, és hát néha hall az ember olyat, amit nem kellene... Salvo átlátja az már eleve gyanús helyzetet. Innen indulnak a problémák, és az akciósabb rész maga. De nem szeretnék többet a történetről írni, egyrészről mert nem kéne lelőni a poént, másrészről meg nem lehet ezt pár szóban átadni. 

Miket is szoktak egy olvasónaplóba leírni? Nem csináltam még ilyet... Gyerekként biztos kellett valamelyik kötelező olvasmányból, de ezek már a múlt homályába vesznek. 

Összességében nekem ez a regény is nagyon tetszett. Nem ismerem szinte egyáltalán Afrika, és Kongó politikáját, helyzetét. Teljesen idegen terep ez számomra. Viszont, ahogy olvastam a könyvet, rákerestem pár dologra, az emlegetett törzsekre, helyszínekre. Jók ezek, bővítik az ember látó körét, ismereteit. 

A szereplők nagyon jól lettek megírva. Kifejezetten tetszik a három hadúr, nincs túl sok minden elmondva róluk , de viselkedésük, a beszédük alapján számomra teljesen jól átjön a személyiségük. Szerintem lehet őket szeretni, és érteni. Mindhárman teljesen más jellemek, más-más háttérrel és motivációval. HAJ-t szerintem nem lehetett nem szeretni. Igazi aranyifjú , ahogy mondják is rá. Szinte látom magam előtt, hogy táncikál.  

A másik oldalon is nagyon el lettek találva a karakterek. Maxie stílusát, kifejezetten kedveltem, mindegy melyik oldalon áll. Volt benne valami könnyedség, szerettem az ő jeleneteit olvasni. Ez nem azt jelenti, hogy egyetértek velük. De ennek ellenére kedveltem valami furcsa oknál fogva.  

Salvo egy nagyon szimpatikus és okos fiú. Helyén van a szíve, van lelkiismerete, ami mint az tudjuk nem mindig jó. Úgy értem, a jó emberek sokszor megjárják. Ami viszont nekem kicsit furcsa a srác végtelen naivsága. Jót akart, ez tény, az igazi hazája javát. Ezt én nem is rónám fel neki, de... HOGY A FENÉBE HIHETTE, HOGY EZT MEGÚSZHATJA? Először megpróbáltam arra fogni, hogy nagyon fiatal, de 29 éves. Dolgozott már jópár embernek, lehetne jobban rálátása. A konferenciás munkáltatói hanyagok voltak, ez egy dolog. Pedig nem tűntek amatőrnek. Valószínűleg fel sem merült bennük, hogy bármi malőr beüthet, ami nyilván hiba, ha egy ilyen nagy terven dolgozik valaki. De ha valami elromolhat, el is fog. 

Amit én még kicsit furcsának érzek az Salvo és Hannah kapcsolata. Az egész cselekmény pár nap alatt játszódik le. Ők ketten pedig olyan végletesen szerelmesek lesznek, ami nekem elég elképzelhetetlen. A tetszés, a vágy az más tészta, de itt, esetükben, ahogy én értelmeztem az igazi, nagybetűs szerelemről beszülünk. Szerintem ennek a kialakulásához több idő kell. Jóval több, ők szinte alig ismerik egymást. Pár nap... Ennyi idő nekem arra sem elég, hogy megismerjem a másik kedvenc ételét, például, nemhogy mindent hátrahagyok. Jó, ettől a Pennytől menekülni kell, de akkor is, na! Pár nap alatt nem leszünk halálosan szerelmesek, és nem fecsegünk ki az új szeretőnknek államtitkokat, vagy hogy a titkosszolgálatnál dolgozol. Ilyet nem mondunk el - szerintem. Itt meg elég egy szenvedélyes éjszaka, és ez a szerencsétlen fiú, kiönti a lelkét. Nem mérlegel, nem gondolkozik...lehet, hogy csapbába sétált. Lehetett volna Hannah valami ellenséges ügynök. Ilyen szempontból nagyon "butának" tertom Salvot. Azt azért hozzáteszem, hogy a szerepel témában is kb annyi tapasztalatom van, mint a Kongói politikai viszonyokban. Olvastam már róla. De messze van, valami távoli, ismeretlen és veszélyes terület.  Lehet az ember fia/lánya képes így elveszteni az eszét. Én nem tudom elképzelni, ilyen gyorsan nem. Hannah amúgy imádni való. Kedves, csupaszív és gyönyörű nő. 

Kedvenc részem

Több is van. 

- Maga a szerződés aláírása, amikor is a két ellenséges fél, Franco és Dieudonné könnyezve öleli meg végül egymást. Nem tudom, hogy mi lett a sorsuk, de remélem, hogy ha igazi batárok nem is lettek, legalább annyit beláttak, hogy igazából nem ellenségek. 

- Amikor a Salvo elmegy a felfedezett problémájával a Lordhoz, akit Afrika védelmezőjének tart. Akkor ott volt számomra egy "na b+..." 

- HAJ végső levele a végén